Nagy Gábor
Magyar nóta
Van-e még, ki nekünk üzenne?
Hol bujdokol Kossuth Lajos?
Nem lőlap közepe a kokárda –
leszaggattatott szívünkről
bele lett taposva a sárba.
Ha elfogyott a regimentje,
mért nem megyünk mindnyájan el?
Nem lőlap közepe
a kokárda,csak a nemzet zászlaja
lett beletiporva a sárba.
Ez az ország lesz otthonunk.
Itt térünk nyugovóra,
e honban lesz egy nemzet
minden emberi ideája, álma
beleforgatva a sárba.
Újra a hej, bunkócska, te drága
s a nemzetközivé lesz az egész világ:
a Szózat, a Himnusz, a Nemzeti dal
jaja bolsevikok vasalt csizmatalpa alatt
beledöngölve a sárba.
Megint leköpdösték az orcád,
megszégyenített Magyarország.
Garasos sátánok paktuma dönt le,
meghurcolt Mária-népe, erőszak
nélkül, papírral, tollal a sárba.
Megint egy nekrofil istenhozzád,
mi jutott neked, Magyarország.
Bértollnokok s kibérelt lelkűek
ülnek fölötted állati tort,
meghemperegve a sárba.
Sehonnai bitangok kapcarongya,
szeplő
telen szajha, Magyarország!Tetemcafattá alázott király,
leoláhozott Igazságos hazája,
Széchenyi lázálma, Magyarország!
(Orcádról soha le nem mossák:
kommunisták rontják le sorsát.
Mindszentek arcba rúgott hazája,
esik eső, esik raja...)
Kispest, 2002. április 7-8. (O.47-ig)